2014. szeptember 11., csütörtök

második levél

Drága Anna,
Tegnap végre beszéltem Anyával. Tudod, nem úgy, mint ahogyan szoktunk, a felszínen lebegve, ő megmondja, mit csinálok rosszul, én védekezni próbálok, de a szája körül megfeszülnek az apró izmok, ahogyan egy újabb dologról "meg van a véleménye"; aztán kérdez valamit, de amint válaszolni kezdek, beszélni kezd újra, mintha nem lenne velem; hát tegnap nem így, nem ilyen semmi-módon beszélt velem egy fél órát.
Nem is tudom, talán a fáradtság engedte, hogy mélyebbre jusson, vagy a cserépkályha andalító melege tompította az állandó védekezést, amivel olyan nagyon tartja magát, mintha az élet legfontosabb feladata az lenne, hogy erősek maradjunk; Te tudod, hogy én ebben nem hiszek, ez éppen arra jó, hogy ne engedjük magunkat érezni, égni, belemenni a játékba...
Ő (tudod: Ő) is olyan sokszor elzárja magát tőlem, és ilyenkor magammal kell megvitatnom a dolgokat, mert úgy tűnik, mintha csak akkor tudna velem lenni, amikor a keze fel-alá siklik a bőrömön, vagy akkor tud igazán velem lenni, itt lenni, hagyni magát

2011. február 13., vasárnap

első levél

Drága Anna,
Már régóta tervezem, hogy írok Neked.
Errefelé most hidegek vannak, ma elment Ő is, a hétvégét töltötte nálam. Tésztát csinált, igazi házit, és lelkesen mesélte a gyerekkori csodát, amikor a nagymamája gyúrta még a pasta-nak valót, és Ő az orrát az asztal széléhez érintve várta, ahogyan az asszony kezei közül kiszaladó forma elárulta, hogy káposztás, túrós, vagy krumplis lesz-e az ebéd.
Este képeket nézegettünk, nem is tudom, hogyan került elő az éppen, amelyiken csónakban ülsz, meztelen combodat kacéran félrehajtod és kivillantod azt a ragyogó kislány-mosolyod, és sírtunk, hogy milyen szép vagy, milyen szépek vagyunk, de tudod már néha rezzenéstelen arccal tudlak nézni, csak az Ő szemében látom a könnyeket rögtön, de este persze ittunk, alig maradt a keserű likőrből, így aztán visszafoghatatlanul sirattalak én is, és mindig eszembe jut, hogy mindezt a boldogságot Neked köszönhetem, nélküled meg olyan nehéz.
Tudod, minden nap várlak, hátha csak rossz álom volt az egész.